Túl emberi voltál állatnak.

Ma 2010.11.19-én délután 5óra tájban elmentél. Siettem haza, de sajnos már csak a tested találtam.

Emlékszem mikor hozzám kerültél napokig játszottuk az éjszaka kirágod magad a kosárból, nappal befoltozom játékot. Te győztél. Szabadon éltél a konyhában Reggel egy kört futottál vidáman, majd a korral ez elmaradt. Unalmadban utánoztad az ablak mellett csiripelő madarat, amivel dbbenetet váltottál ki a hallgatókban. Te voltál a cégér, a kedves állat aki várt mikor hazaértem, ugrott a fűbe amit zacskóban hoztam.

Eltört a lapát amivel sírod kiástam, körömmel a zuhogó esőben folytattam, akkor én is olyan voltam mint te, nem adtam fel egy percig sem.

Most már nem fáj semmi, tudom. Hiányzol!

"Jó barát ki erre jársz
Itt egy szomorú emléket találsz
Kicsiny lánykát őriz-e föld
Csendben idézi fel őt"