Én így, és te?

 Nincs kockakövem, nem vagyok csőcselék és nem hordok bakancsot. A világ egyik legszebb és legnehezebb nyelvét beszélem, és rajtam kívül még több ezren értik, hogy mire gondolok, amikor azt mondom: tüntetés. Az ünnepeket megelőzi a kordonépítés, és nem örülök, ha a összekeverik a hazaszeretetet a csoportossan elkövetett garázdasággal. Büszkén gondolok a hétköznapi emberre, a kint élőkre és a beilleszkedőkre; Istvánra, az ország atyjára; szeretem a pörköltet, a cigányzenét és a Pick szalámit, a köbányait és a nyugodt estéket. Itt élek Európa valagán, randalírzásban mi vagyunk a császárok és igenis nálunk élnek a világ legbutább szélsőségei. Magyarország, én így (nem) szeretlek!